Mihály Katalin vagyok és ez az én történetem
Nem csak könyvekből és iskolából tanultam a trauma gyógyításáról.
Korán megtapasztalhattam, hogy az érzelmeim „rosszak” és nem megengedettek. Megtanultam, hogy ahhoz, hogy szeressenek, „jó kislánynak” kell lennem – engedelmesnek, kedvesnek, csendesnek.
Életem nagy részében úgy éreztem, hogy valami baj van velem… Másnak éreztem magam, mint mások. Tehát sok módot találtam arra, hogy elszakadjak önmagamtól (érzéseimtől), és nagyon jó lettem abban, hogy alkalmazkodjak és elrejtsem valódi énemet. Idővel teljesen elfelejtettem, ki vagyok.
Sok évet éltem így, elidegenedve a saját testemtől és intuíciómtól, lehetőséget adva magamnak, hogy elfogadjam a mérgező kapcsolatokat és helyzeteket, tele voltam szorongással, és teljesen elveszettnek éreztem magam…
Életem során hosszú utazáson mentem keresztül, hogy megtudjam valósítani álmaimat, megtaláljam a belső nyugalmat és békét, amely ma már jellemez.
Elindultam fiatalon egy úton, amit a szüleim gondoltak ki nekem és jónak mondható, sikeres életet éltem, szakmámban főkönyvelőként, felsővezető voltam és elértem a csúcsot, de rájöttem egy keserű igazságra: bár elértem, amit akartam, belül üresnek éreztem magam, nem voltam boldog és elégedett.
Hogyan volt ez lehetséges? Megvoltak a szakmai sikereim, de mindig azt éreztem, hogy soha nem lehetek elég jó, szorongtam és teljesen kihajtottam magam, nem tartottam értékesnek, amit csináltam, nem becsültem önmagamat és soha nem tudtam megkérni a munkám árát. Csak hajtottam, túlterheltem magam, minden időmet a munkának szenteltem.
Egy ponton beteg lettem. Egyre fájdalmasabb volt a testem, felborult a hormonháztartásom, pajzsmirigyem alulműködött, lábaim 3 szorosra dagadtak és 30 kilót híztam a stressztől, a nagy nyomástól, amit magamra tettem. A testem minden pontja fájt, fáradtnak és kimerültnek éreztem magam, de azt éreztem nincs választási lehetőségem, ebben vagyok jó. Kiégtem!
Tudom, milyen érzés úgy érezni, hogy nem ide tartozol.
Lépj ki a megszokottból, fedezd fel a lehetőségeket!
Együtt erősebbek vagyunk!
Amikor már teljesen kihajtottam magam, már semmire sem volt energiám és időm, még édesanyám mellett sem tudtam ott lenni mikor haldoklott, mert dolgoznom kellett. Feltettem magamnak a kérdést: „Én így akarom élni az életemet?” És a válasz határozott NEM volt.
Gyermekkorom óta volt bennem egy hiányérzet, segíteni szerettem volna másoknak céljaik elérésében, életük/lelkük jobbá tételében és rá kellett ébrednem, hogy minden cselekedetemet ez irányította, ezért sem lehettem sikeres a munkámban, mert a könyvelést is ezzel a szemlélettel kezeltem és nem üzleti alapon.
Így hát nagy félelemmel és reménnyel mindent lezártam és újra terveztem az életemet a semmiből. Létrehoztam saját coaching, családállító és képzési vállalkozásomat, a szerelem projektet, amire 10 éve készültem és tanultam, de mindig csak álomként élt bennem. Végre csinálhattam valamit, ami lehetővé tette számomra, hogy segítsek az embereknek elérni a legnagyobb vágyaikat, ezzel szabaddá téve őket és önmagamat.
Ez idő alatt visszatértem a saját személyes önismeretemhez is, de gyorsan megtanultam, hogy a beszédterápia egyszerűen nem elég. Szenvedélyesen kerestem a traumák, elakadások gyógyításának valóban hatékony és tartós módjait. Nekem sokat segített a családállítás, ezeken az oldásokon elkezdtem újra egyesülni önmagammal – megismerni a tudatalatti irányító folyamataimat. Elkezdtem visszanyerni azokat a részeimet, amelyeket megtagadtam, száműztem és elfelejtettem. Elkezdtem emlékezni a bennem lévő túláradó, gyengéd, mélyen érző, hevesen szerető lányra.
Megváltoztattam a hozzáállásomat és az életmódomat. Lelassultam, új egészséges szokásokat alakítottam ki, és teret teremtettem magamnak, hogy vigyázzak magamra.
Sok önfejlesztés, tanulás után elkezdtem megvalósítani álmaimat, igyekeztem minél szélesebb ismeretekre szert tenni mind a nyugati pszichológiai, mind a keleti bölcseletek ismereteinek megismerésével. Hajtóerőm elsősorban az emberi működés megismerése volt, az elme birodalma, a tudatalatti működése, félelemalapú vezérlése, a lelki működésünk, lelki egészségünk és ezek fizikai egészségünkkel való összefüggései, a nehézségekkel való megküzdési „tudásunk”.
A családállítás volt az, ami hazavitt a valódi önmagamhoz.
Azért lettem segítő, mert nem akartam, hogy bárki olyan egyedül érezze magát, mint én a legsötétebb pillanataimban.
Megszületett bennem egy terv, egy közösség létrehozására, melyben segíthetek az emberek életét jobbá tenni egy kis támogatással, figyelemmel, a tanult sémáikból kilépve, önmagukon dolgozva, hogy megtudják teremteni a saját boldogságukat.
Célomként tűztem ki a gyerekek segítését, fejlesztését, hogy megismerkedhessenek érzelmeikkel, megtapasztalhassanak egy támogató közeget, így létrehoztam a Boldog Sors Alapítványt. Célunk a gyerekek és felnőttek testi, lelki, szellemi fejlesztése, hogy a szeretet erejével kicsit tudjunk változtatni a világon.
Küldetésem, hogy vezesselek a bennetek rejlő értékekre emlékezni, és felfedjétek igazi, hiteles éneteket. Nem azért vagyok itt, hogy „megjavítsam”, megmondjam, mit „kellene” tenned. Feltételezem, hogy tudom, mi a „legjobb” számodra. Azért vagyok itt, hogy segítselek benneteket arra, hogy hozzáférjetek a saját bölcsességetekhez és erőtökhöz..
Tedd a világot szebbé, kezdd magaddal!
Boldogságod kezdete itt van!