A kezdet – Két történet, egy közös küldetés
Az Én történetem
Mihály Katalin vagyok és ez a fejlődésem útja
Nem csak könyvekből és iskolából tanultam a trauma gyógyításáról.
Korán megtapasztalhattam, hogy az érzelmeim „rosszak” és nem megengedettek. Megtanultam, hogy ahhoz, hogy szeressenek, „jó kislánynak” kell lennem – engedelmesnek, kedvesnek, csendesnek.
Életem nagy részében úgy éreztem, hogy valami baj van velem… Másnak éreztem magam, mint mások. Tehát sok módot találtam arra, hogy elszakadjak önmagamtól (érzéseimtől), és nagyon jó lettem abban, hogy alkalmazkodjak és elrejtsem valódi énemet. Idővel teljesen elfelejtettem, ki vagyok.
Sok évet éltem így, elidegenedve a saját testemtől és intuíciómtól, lehetőséget adva magamnak, hogy elfogadjam a mérgező kapcsolatokat és helyzeteket, tele voltam szorongással, és teljesen elveszettnek éreztem magam…
Életem során hosszú utazáson mentem keresztül, hogy megtudjam valósítani álmaimat, megtaláljam a belső nyugalmat és békét, amely ma már jellemez.
Elindultam fiatalon egy úton, amit a szüleim gondoltak ki nekem és jónak mondható, sikeres életet éltem, szakmámban főkönyvelőként, felsővezető voltam és elértem a csúcsot, de rájöttem egy keserű igazságra: bár elértem, amit akartam, belül üresnek éreztem magam, nem voltam boldog és elégedett.
Hogyan volt ez lehetséges? Megvoltak a szakmai sikereim, de mindig azt éreztem, hogy soha nem lehetek elég jó, szorongtam és teljesen kihajtottam magam, nem tartottam értékesnek, amit csináltam, nem becsültem önmagamat és soha nem tudtam megkérni a munkám árát. Csak hajtottam, túlterheltem magam, minden időmet a munkának szenteltem.
Egy ponton beteg lettem. Egyre fájdalmasabb volt a testem, felborult a hormonháztartásom, pajzsmirigyem alulműködött, lábaim 3 szorosra dagadtak és 30 kilót híztam a stressztől, a nagy nyomástól, amit magamra tettem. A testem minden pontja fájt, fáradtnak és kimerültnek éreztem magam, de azt éreztem nincs választási lehetőségem, ebben vagyok jó. Kiégtem!
Tudom, milyen érzés úgy érezni, hogy nem ide tartozol.
Lépj ki a megszokottból, fedezd fel a lehetőségeket!
Együtt erősebbek vagyunk!
Amikor már teljesen kihajtottam magam, már semmire sem volt energiám és időm, még édesanyám mellett sem tudtam ott lenni mikor haldoklott, mert dolgoznom kellett. Feltettem magamnak a kérdést: „Én így akarom élni az életemet?” És a válasz határozott NEM volt.
Gyermekkorom óta volt bennem egy hiányérzet, segíteni szerettem volna másoknak céljaik elérésében, életük/lelkük jobbá tételében és rá kellett ébrednem, hogy minden cselekedetemet ez irányította, ezért sem lehettem sikeres a munkámban, mert a könyvelést is ezzel a szemlélettel kezeltem és nem üzleti alapon.
Így hát nagy félelemmel és reménnyel mindent lezártam és újra terveztem az életemet a semmiből. Létrehoztam saját coaching, családállító és képzési vállalkozásomat, a szerelem projektet, amire 10 éve készültem és tanultam, de mindig csak álomként élt bennem. Végre csinálhattam valamit, ami lehetővé tette számomra, hogy segítsek az embereknek elérni a legnagyobb vágyaikat, ezzel szabaddá téve őket és önmagamat.
Ez idő alatt visszatértem a saját személyes önismeretemhez is, de gyorsan megtanultam, hogy a beszédterápia egyszerűen nem elég. Szenvedélyesen kerestem a traumák, elakadások gyógyításának valóban hatékony és tartós módjait. Nekem sokat segített a családállítás, ezeken az oldásokon elkezdtem újra egyesülni önmagammal – megismerni a tudatalatti irányító folyamataimat. Elkezdtem visszanyerni azokat a részeimet, amelyeket megtagadtam, száműztem és elfelejtettem. Elkezdtem emlékezni a bennem lévő túláradó, gyengéd, mélyen érző, hevesen szerető lányra.
Megváltoztattam a hozzáállásomat és az életmódomat. Lelassultam, új egészséges szokásokat alakítottam ki, és teret teremtettem magamnak, hogy vigyázzak magamra.
Sok önfejlesztés, tanulás után elkezdtem megvalósítani álmaimat, igyekeztem minél szélesebb ismeretekre szert tenni mind a nyugati pszichológiai, mind a keleti bölcseletek ismereteinek megismerésével. Hajtóerőm elsősorban az emberi működés megismerése volt, az elme birodalma, a tudatalatti működése, félelemalapú vezérlése, a lelki működésünk, lelki egészségünk és ezek fizikai egészségünkkel való összefüggései, a nehézségekkel való megküzdési „tudásunk”.
A családállítás volt az, ami hazavitt a valódi önmagamhoz.
Azért lettem segítő, mert nem akartam, hogy bárki olyan egyedül érezze magát, mint én a legsötétebb pillanataimban.
Megszületett bennem egy terv, egy közösség létrehozására, melyben segíthetek az emberek életét jobbá tenni egy kis támogatással, figyelemmel, a tanult sémáikból kilépve, önmagukon dolgozva, hogy megtudják teremteni a saját boldogságukat.
Célomként tűztem ki a gyerekek segítését, fejlesztését, hogy megismerkedhessenek érzelmeikkel, megtapasztalhassanak egy támogató közeget, így létrehoztam a Boldog Sors Alapítványt. Célunk a gyerekek és felnőttek testi, lelki, szellemi fejlesztése, hogy a szeretet erejével kicsit tudjunk változtatni a világon.
Küldetésem, hogy vezesselek a bennetek rejlő értékekre emlékezni, és felfedjétek igazi, hiteles éneteket. Nem azért vagyok itt, hogy „megjavítsam”, megmondjam, mit „kellene” tenned. Feltételezem, hogy tudom, mi a „legjobb” számodra. Azért vagyok itt, hogy segítselek benneteket arra, hogy hozzáférjetek a saját bölcsességetekhez és erőtökhöz..
A párom története
Hiszem, hogy vannak emberek, akik nem a könnyű utat választják. Akiknek először meg kell járniuk a saját mélységeiket ahhoz, hogy később másoknak is utat tudjanak mutatni. Szilárd története számomra erről szól: a küzdelemről, az újjászületésről, a belső átalakulásról és a hivatás megtalálásáról.
Fiatal korában harcolt a családjával, a környezetével és a világgal. Nem találta a helyét, nem értette, miért érzi magát másnak, és miért nem találja azt a belső békét, amelyre mindig is vágyott. Úgy élt, mintha folyamatosan a határait keresné. Mintha az élet újra és újra próbára akarná tenni.
Húszéves korában egy súlyos baleset következtében négyszer kellett újraéleszteni. Sokan azt gondolnák, hogy egy ilyen esemény után minden megváltozik. Nála azonban még hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felismerje: a valódi harcot nem a külvilággal, hanem saját magával vívja….
Szilárd története –
Az útkereséstől a küldetésig
Egy betegség következtében eljutott arra a pontra, ahol már nem maradt semmi, amibe kapaszkodhatott volna.
És talán éppen erre volt szükség. Mert amikor minden külső kapaszkodó eltűnik, akkor kezdődik el az igazi átalakulás.
Volt egy szép hasonlata:
olyan volt, mint egy üres edény, amelyből már minden kifolyt, de egy üres edényt sokkal könnyebb tiszta vízzel megtölteni, mint egy félig teltet megtisztítani a benne lévő zavaros tartalomtól.
Ez a gondolat sokszor eszembe jutott az évek során.
Igyekeztem olyan dolgokkal gazdagítani az életét, amelyek építették és erősítették. Az önismeret, a spiritualitás, a tudatos fejlődés és különösen a családállítás olyan kapukat nyitottak meg előtte, amelyek addig zárva voltak. A családállítás során fokozatosan felismerte azokat a blokkokat, tudattalan mintákat és családi terheket, amelyek hosszú éveken keresztül akadályozták az életében.
Ahogy egyre mélyebben dolgozott önmagán, kezdtek lehullani azok a rétegek, amelyek addig elfedték a benne rejlő képességeket.
Rendkívül erős beleérző képességgel rendelkezik. Olyan természetességgel érzékeli mások érzelmeit, belső folyamatait és elakadásait, mintha erre született volna. Sokszor érezzük úgy, hogy nem tanulja ezeket a dolgokat, hanem egyszerűen emlékszik rájuk.
Sokszor mondja, hogy hálás, mert megismertettem ezzel a módszerrel, ez volt az egyik legfontosabb eszköz, amely segített neki más szemmel ránézni önmagára, felismerni a működéseit és elindulni a valódi változás útján.
Később egyre többször tapasztaltuk, hogy bizonyos adottságok nem újonnan jelennek meg benne, hanem mindig is ott voltak.
Az útja azonban nem volt könnyű.
Nem találta a helyét, de tovább dolgozott önmagán, hogy végre meglássa ami benne rejtőzik, a jóságot, érzékenységet és azt a különleges képességet, amellyel képes kapcsolódni másokhoz. A nagy áttörés akkor érkezett el, amikor megismerkedett a volt anyósommal, aki a természetgyógyászatban hatalmas tudással és különleges emberismerettel rendelkezett.
Ő első pillanattól kezdve úgy tekintett Szilárdra, mintha felismerte volna benne azt, amit addig csak kevesen láttak és elkezdte tanítani. Megismertette a reflexológiával, bevezette az energetikai gyógyítás szemléletébe,és igyekezett átadni neki mindazt a tudást, amelyet egy életen át gyűjtött. Mintha tudta volna, hogy jó helyre kerül az öröksége.
És valóban így történt.
Szilárd szinte szivacsként szívta magába az ismereteket.
Sokszor még ma is meglep, milyen természetességgel érkeznek hozzá felismerések és összefüggések.
Úgy érzem, mintha egy régi bölcsesség ébredne fel benne. És rátalált arra az útra, amelyet mindig is keresett.
Ma már tudjuk, hogy ez az érzékenység egyszerre ajándék és felelősség.
Miért dolgozunk együtt?
A családállítások és a testi-lelki egyensúly helyreállítását segítő folyamatok során különleges egységet alkotunk.
Az én erősségem az emberi működések, érzelmi minták és családi összefüggések érzékelése. Gyorsan felismerem azokat a rejtett okokat, amelyek egy-egy élethelyzet vagy elakadás mögött húzódnak.
Szilárd rendkívüli beleérző képességével és intuitív érzékenységével kapcsolódik a folyamatokhoz. Olyan dolgokat képes megérezni és megfogalmazni, amelyek sokszor mély felismeréseket hoznak azok számára, akik hozzánk fordulnak.
Ketten együtt olyan teret hozunk létre, ahol láthatóvá válhatnak a rejtett minták, oldódhatnak a múlt terhei, és helyreállhat a belső egyensúly.
Talán ezért halljuk olyan gyakran a visszajelzésekben:
„Szenzációs, ahogyan együtt dolgoztok.”
Mi pedig ezért járjuk ezt az utat, mert hisszük, hogy minden emberben ott van a saját válasza, a saját ereje és a saját útja.
Néha csak egy kis segítség kell ahhoz, hogy újra rátaláljon.